Charles ​Haddon Spurgeon az angliai Kelvedon-Essex falucskában született, elsőként egy 17 gyermekes családban. Prédikátor apja istenfélelemre nevelte. 16 éves korában egy hirtelen hóvihar bekényszerítette a methodista kápolnába, ahol Jézus Krisztusban új életre jutott, elnyerve bűnei bocsánatát. Fiatal élete egész hevével, odaszánásával lépten-nyomon bizonyságot tett Isten megváltó, hívogató szeretetéről; két évvel később már egy kis gyülekezet lelkésze lett. Önszorgalomból megtanulta az ógörög és héber nyelvet, bibliamagyarázatokat tanulmányozott, mindenekelőtt Kálvin írásait. 20 évesen egy londoni gyülekezet lelkipásztorának hívta meg. Igehirdetései annyira hatással voltak egyre növekvő hallgatóságára, hogy Londonban a legnagyobb csarnok sem volt elegendő a tömeg befogadására. Felépítették a 7000 férőhelyes „Metropolitan Tabernacle” imaházat, ahol Spurgeon 30 éven át mindig telt ház előtt hirdette a Szentírás titkait. A Biblia volt életének és mondanivalójának középpontja és egyedüli mércéje. Térden állva kérte el és kapta Istentől, amit mély átéléssel adott tovább hallgatóinak. Prédikációit példákkal illusztrálta és egészséges, nemes humorral fűszerezte. Spurgeon 40 éven át, megalkuvás nélkül szolgálta Megváltóját. Igehirdetéseit, könyveit sok nyelvre lefordították, keresztyének között az egész világon ismerik és szeretik.