Már magasan járta a nap, de Tibo még mindig kedvenc majomkenyérfája tövében kuporgott. Kezén a serdülő jákófiú félrebillent fejjel figyelte a fiút, aki százszor is elszajkózta egymás után: - Safir, Safir, Safir... A jákófiú attól a bajszos fehér embertől kapta a nevét, aki időnként a szigeten termett, hogy tarka papagájhalat és vörös sügért vásároljon Tibo apjától. Ilyenkor bejárta a partot, kagylókat gyűjtött, és végigbujkált a korallbarlangok egymásba nyíló üregein. Tegnap is megérkezett. Éppen azt panaszolta apának, hogy lógott meg két hete kedvenc papagája: Pili-Pili-Ho-Ho, amikor a kunyhóba toppant Egyfogú Bakari. A kövér bennszülött érdeklődve hallgatta a történetet, mert éppen azért jött, hogy két jákófiókát ajánljon fel a fehér embernek - természetesen méregdrága áron. - Egy fiú, egy lány - vakkantott elégedetten, feltartva az ormótlan kalitkát. - Legyen a nevük Safir és Safrina - mondta a bajszos -, két elpusztult gyöngytyúkom emlékére. (Azt már nem említette, hogy a tyúkocskák tepsiben, ropogósra sütve fejezték be életüket.) - De kettő nem kell! - nézett Tibora, aki sóvárogva vakargatta az egyik fióka nyakát. - Ha a fiú megígéri, hogy gondját viseli, kifizetem a másikat is.A könyvben szereplő helyszínek és események többnyire valóságosak, csupán Safir kitalált "személy". Safirral és Safrinával együtt megismerkedünk Isten csodálatos, egyenlítői világának néhány apró részeivel, köztük a szürkepapagájok életével is.