Egy évtizede úgy tűnt, az úgynevezett kultúrvilág illetve a keresztyén népek közös látásra jutottak abban, hogy a halálbüntetést végleg el kell törölni. Minden embernek joga van az élethez és azt senkinek nincs joga elvenni. Az emberi jogok szószólói az «élet tisztelete» jelszavát hangoztatták, miszerint senki nem jogosult ezen a világon arra, hogy a másik ember életét kioltsa. - Súlyosan elítélték azokat az országokat, amelyek a halálos ítéletet nem törölték el - miközben az e kérdéshez való viszonyulás a kulturáltság, műveltség és humanizmus mércéje lett. Ez a kérdés a keresztyéneket is megosztotta. Az egyik tábor a halálbüntetés mellett szavaz, míg a másik tábor fellapozza a Bibliát, és két fontos érvet hangoztat: a) az egyik: a halálbüntetés szemben áll a «Ne ölj!» parancsolattal, tehát azt a keresztyén ember nem helyeselheti, b) a másik érvet a felelősséget hordozó hívők hangoztatják, miszerint hátha megtér a vétkes a hosszú büntetés alatt - de ha kivégzik, lezárul a kegyelmi idő és miattunk elkárhozhat. Ezért ellenzik a halálbüntetést.