A tizenhatodik század vérzivatarában, amikor a főurak sűrűn váltogatják vallásukat és királyukat, az ország népe roskadozik a rárakott teher alatt. Vigaszt, reményt, bíztatást és célt keres. Ezeket viszik közéjük érthető szóval a reformáció prédikátorai. Fischer András, a Felvidék anabaptista reformátora együtt él a néppel, erdőn, mezőn, csűrökben és templomokban hirdeti az igét. A nagy királyok törvénye, a kiskirályok önkénye, a kapitányok becsvágya, a papok féltékenysége űzi, kergeti. De az elhívó keze mélyen beégette az "újrakeresztelő" prédikátor lelkébe a bibliai üzenetet: " Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját!" A krasznahorkai vár fokáról kivetve, a mélység kövei között fejezte be életét, de koronája ma is fenn ragyog. A csillagoknál is feljebb.