Az Ószövetség azzal végződik, hogy a zsidó nép a babiloni fogságból visszatért a hazájába, de mindenestől kiszolgáltatott a perzsa királyok kénye-kedvének, és sóvárgott elveszített szabadsága után... Az Újszövetség első lapjain ugyanezt a népet látjuk, immár erősen megsokasodva, ugyanabban az országban, de most már római fennhatóság alatt, még inkább elkeseredve az új elnyomó uralom miatt. Mi történt közben? Milyen események játszódtak le azon évszázadok alatt, melyeket gyakran hívnak a "négyszáz csöndes év"-nek, mivel a Biblia nem válaszol ezekre a kérdésekre? Azok az évek a zsidó nép számára mindennek mondhatók, csak nyugodtaknak nem. Szörnyűséges felfordulás időszaka volt az, mind vallási, mind szellemi vonatkozásban. H. A. Ironside a rá jellemző éleslátással és világossággal rostálja át az olyan megbízható feljegyzéseket, amelyek Josephus Flaviusnál és a Makkabeusok első könyvében találhatók, hogy a "négyszáz csöndes év"-nek ezt az áttekinthető és olvasmányos elbeszélését adja elénk, amely Isten ma élő népe számára is fontos tanítás és figyelmeztetés.