A református kegyességben fontos szerepe van a "csendességnek". Azt értjük ezalatt, hogy mindennapjaink ritmusában van néhány perc (vagy óra), amelyet bibliaolvasással, imádsággal, Isten előtti elcsendesedéssel töltünk. Ilyenkor megállunk a mindent tudó Isten előtt, elmondunk Neki mindent igazán. Örömeinket, kudarcainkat, félelmeinket, vágyainkat egyaránt. Elé soroljuk azokat, akikért felelősek vagyunk: családunk tagjait, munkatársainkat, barátainkat, ellenségeinket. Megkérdezzük Tőle: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9,6). Aztán figyelünk válaszára. Válaszát az igéből értjük meg. Az írott igéből: a Bibliából és a testté lett Igéből: Jézus indulatából. Tapasztalatunk az, hogy Isten közelsége megváltoztatja a mi életünket. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink és az Ő utai nem a mi utaink. Az a jó csendesség, amikor a magunk gondolatait, indulatait korrigáljuk és ráhangolódunk Isten akaratára. Isten akaratának megvalósításához kérhetjük és kaphatjuk a Szentlélek erejét. Ily módon erőnk feletti utakon is járhatunk. Odaszánhatjuk magunkat Isten országának szolgálatára. Valamilyen jó ügy szolgálatára. Embertársaink javára.