A kötetben olvasható igehirdetések az igehirdető Czeglédy Sándort (1909–1998) mutatják be a mai olvasók számára, dr. Fekete Károly szerkesztésében. A prédikációkból, igemagyarázatokból is előtűnik Czeglédy Sándor meggyőződése: „Nem érdemli meg nevét az a teológia, amely elfelejti, vagy nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy »idegenek és vándorok vagyunk a földön«.” „A teológiát nem lehet gettóban művelni; annak az egyháztörténet tanulsága szerint vállalkoznia kell arra, hogy beleilleszkedjék a kor kulturális kontextusába, megalkuvások nélkül, identitását megőrizve, de nem félelemmel és aggályoskodva, hanem a segíteni kész szeretet indulatával.” Imádságos lelkületű írásmagyarázó volt. Ezt azzal is kifejezte, hogy igehirdetéseinek felső sorába mindig kiírta a kettős „JJ” betűt: Jesu juve – Jézus, segíts! Meggyőződése volt – ahogy J. S. Bachnak is –, hogy igei invenció, kreativitás és üzenet nincs Jézus Krisztus segítsége nélkül.