Az élet tele van tapogatózással és botlással. Számtalan lehetőségünk adódik arra, hogy hibázzunk, bűnösnek érezzük magunkat, s engedjünk az önálló cselekvés kényszerének. Nagy a nyomás, hogy önmagunkra hagyatkozzunk, de Isten nem ilyen életet kínál.

A világ útja afelé vezet, hogy keményebben próbálkozzunk és okosabban dolgozzunk annak érdekében, hogy gondoskodjunk magunkról, sőt sikeressé tegyük magunkat. A kereszt útja azonban arra a helyre vezet, ahol abbahagyjuk a küszködést, abbahagyjuk a törtetést, abbahagyunk minden magunk kitalálta erőfeszítést - hogy Isten határtalan, felszabadító, felüdítő kegyelmébe zuhanjunk!
Képzeld csak el, hogy saját erőd helyett a szeretet hajt, s hogy életedet átadod Jézusnak ahelyett, hogy meg akarnád menteni magadat. El tudod képzelni, hogy félelmeidet elcseréled a minden értelmet meghaladó békességre, s nyugodt és szabad vagy ahelyett, hogy idegeskednél és aggódnál? Ha el tudod képzelni, hogy élvezed Isten közelségét ahelyett, hogy igyekeznél megadni neki a tartozásodat, akkor azt is el tudod képzelni, hogy mi a kegyelem.

Rajta hát! Ugorj le az önmagadra hagyatkozás sziklájáról! Rugaszkodj el a törvényeskedéstől! Hagyd el a bűntudat és a kárhoztatás mólóját! Csakis így köthetsz ki szerető Atyád erős karjában - amely mindig elkap -, hogy megragadjon kegyelme.