Szokatlannak tűnhet egy olyan kiadvány, amely csak temetési énekeket tartalmaz. Még ha egyébként szívesen is éneklünk ebből a füzetből, valószínűleg nehéz szívvel tudunk csak választani, hiszen minden egyes esetben a gyász fájdalma és szomorúsága ad majd erre okot. Mint mai keresztyének tudjuk azonban, hogy éppen ezeken az alkalmakon, a veszteség és az elmúlás nyomasztó érzésének pillanataiban tehetünk leginkább tanúságot Jézus Krisztus megváltó haláláról és feltámadásáról, ami -hit által- megnyitotta Isten országát nemcsak nekünk, hanem minden ember számára. Lehet és kell is sírni, együtt érezni a gyászolókkal, hiszen maga Jézus is megrendült és könnyekre fakadt amikor Lázár sírjához indult. ( Jn 11:33-35) De ugyancsak Ő maga vigasztalta Mártát ezekkel az igékkel: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;és aki él, és hisz énbennem az nem hal meg soha." (Jn 11:25-26)