C. S. Lewis szépirodalmi munkásságának egyik legnagyszerűbb művéhez az író egy klasszikus mítoszt használt forrásként. Ámor és Psziché történetét Lucius Apuleius írta le először Az aranyszamárként is ismert regényben. A történetet Oruál hercegnő meséli el, a világszép Psziché megkeseredett és visszataszító külsejű nővére, aki húgát féltő szeretettel birtokolja. Oruál legnagyobb keserűsége, hogy Pszichébe maga Ámor szeret bele. A szent és a profán szeretet tusájának, a látható és a láthatatlan világ harcának Glóm királysága, egy barbár világ ad helyet. Oruál küzdelme addig tart, amíg rá nem ébred: az égiek akaratát mindaddig nem érthetjük meg, „míg arcunk nem lesz”, s míg őszinteség nem lakozik szívünkben és lelkünkben.