Miért írnak verseket az emberek? Talán belső kényszerből, mert a vers, ha igazán vers és nem csupán rímes szójáték, olyan, mint a csontunkba rekesztett tűz, aminek nem lehet ellenállni. A vers erkölcsileg kötött beszéd, fegyelmezett gondolkodás a világ dolgairól, a jóról meg a szépről, ami nélkül az emberek elveszítik legfontosabb tulajdonságukat, a felelősségérzetet. Ezért az írás becsületbeli dolog a nagy elhallgatások korában, ahol ma is cinkos az, aki látván-látva nem szól, néma marad. Szigeti Jenő újabb verses-meditációs kötete a szólni akarás belső kényszeréből született. Lehet szeretni és nem szeretni ezeket az írásokat, de aki nyitott szívvel elolvassa ezt a könyvet, azokra hatni kezdenek ezek a pontosan fogalmazott szavak, hogy tisztuljon a szívünk, ami mindaddig nyugtalan marad, amíg Istenben meg nem nyugszik.