Elméletek és gyakorlati lehetőségek Az istentisztelet és a kazuáliák az egyház szolgálatának központi eleme. Az utóbbi évtizedben, a kultúrkörünkben bekövetkezett mélyreható változások tapasztalhatóak. A különbözö médiák hatására, akarva-akaratlanul változik az emberek érzékelő és megértő képessége. Ezek alól a hatások alól az istentisztelet látogató sem kivétel. A teológián belül széleskörű, sokrétű tájékozódás indult meg a közelmúltban: mit jelentenek ezek a változások az istentisztelet és a kazuáliák szempontjából? Hogyan hirdethető ma Isten Igéje úgy, hogy a gyülekezetet és az egyházhoz kevésbé kötödöket könnyebben elérje? Az Olvasó pasztorálpszichológiai tájékozódását kívánja segíteni az anyag. A pasztorálpszichológia olyan határtudomány, amely egyes tudományágak felismeréseit az egyházi gyakorlat számára törekszik hozzáférhetővé és alkalmazhatóvá tenni: mit kell figyelembe venni, pszichológiai, kommunikációelméleti, szociológiai szempontból ma akkor, amikor egy istentisztelet vagy kazuália előkészítésén munkálkodunk. Milyen szerepet játszik ezeknél az alkalmaknál a lelkésznő, a lelkész személyisége? Milyen feltételek mellett fejthetik ki teljesebben, pl. a kazuáliák őseredeti lelkigondozói hatásukat? Hogyan hatnak az egyes istentiszteleti elemek, milyen hatást érnek el különbözö liturgiai elemek, - és milyen kölcsönkapcsolatban állnak egymással? Egy pasztorálpszichológiai tájékozódás alapvetően nem felekezeti megkötöttségű, - mint integratív diszciplína itt is az egymást gazdagító, egymástól való tanulást szorgalmazza. Teszi ezt abban a reményben, hogy a konfesszionálisan szakképzett Olvasó maga dönti el, mely indításokat vesz igénybe a saját gyakorlata számára. Az egyes témakörökhöz, a jobb megértés érdekében, alternatív gyakorlati lehetőségek, istentiszteleti és igehirdetési formák kapcsolódnak a vázolt elmélethez. Ezek célja a gondolatébresztés. Az Olvasóra vár a feladat, hogy saját munkaterületének megfelelően tovább alakítsa a minta-példákat.